Évindító edzés a Pilisben

Szép hagyományainkat folytatva íme egy rövid beszámoló a szombati tekerésünkről:

A cél az volt, hogy kicsit szintesebb útvonalon felmérjük az állapotunkat és javítsunk az állóképességünkön, ezért terveztünk egy szintben dupla Dobogókőnek megfelelő útvonalat:

Bp - Szentendre – Skanzen – Pap rét, Urak asztala – Visegrád – Pilismarót – Dobogókő – Pilisszentkereszt – Pomáz – Bp.

A megbeszélt időben 8:15-kor indultunk a Boráros térről. Hamar Budán találtuk magunkat és 10 perc tekerés után már be is melegítettünk, felvettük a 25 km/h körüli utazótempót. Bölcs döntésnek bizonyult korán indulni, bár erre csak visszafelé jöttünk rá – így nem kellett kerülgetni túl sok sétáló-futó-bringás-kutyás stb. sporttársat. A Nánási úton elkerültük a római döcögős szakaszát, nem a Dunára voltunk most kíváncsiak. Szép időnk lesz, ez azonnal látszott, bár kicsit több szél fújt, mint amire számítottunk.
Szentendrén a szokásos macskaköves menekülőúton elhagytuk a Dunát, és irányba álltunk a Skanzen felé. A Skanzen előtt megelőztünk egy éppen pihenőből induló 7 fős országúti különítményt, amelynek meg nem erősített források szerint Lance Armstrong is a tagja volt. Ahogy vártuk, kb. 1 perc múlva húztak is el mellettünk az emelkedőn, úgy tűnt ők nem ma tekernek komolyabbat először idén :DDD A Skanzen után fél kilométerrel letértünk a főútról, be a Pap rét felé vezető erdészeti útra. Innentől jött a legjobb szakasz, tekerés a friss tavaszi erdőben. Ilyenkor már szép a táj, még nincs hőség és bogarak sem nagyon – csak a hegy J. Itt. megint beelőztünk 3 versenyzőt az országúti különítményből – defekt miatt álltak meg. A papírformának megfelelően kb. 10 perc múlva vissza is előztek – úgy mintha lefelé mentek volna, megerősítve abban a hitemben hogy szükség van országúti bringára (és egy Tour de France csapat „orvosi hátterére”) bárhová is megy az ember…
Kb. 40 km és 2 óra 25 perc után értünk fel Pap rétre, ahol pihentünk kicsit, mielőtt nekivágtunk volna az utolsó 100 méter szintnek (aminek igazából semmi értelme nincs már) - már csak 2 km az Urak asztaláig. Aki nem ismerné ez egy 615 méteres hegycsúcs, aminek oldalából elvétve van kilátás, sűrűn benőtte az erdő, semmi értelme odamenni, a turistautak is csak az oldalában vezetnek el. Viszont itt volt a Magyar Néphadsereg egyik légvédelmi rakétaütegének a bázisa, ezért műút vezet fel a lerobbant ingatlanig, így bringával „kedvelt” célpont.

Itt már éreztük az eddigiek alapján, hogy a megcélzott délután 3 órás hazaérkezést szem előtt tartva az eredeti terv sok lenne. Ezen kifogás mellett az állapotfelmérésből is elég volt már … Így a lehetséges 3 opció közül a „kár lenne kihagyni azt a gyönyörű völgyet Visegrád felé” útvonalat választottuk. És tényleg, elképesztően szép tájon vezet 9 km-en át lefelé az erdei út, sziklák, patakok mellett – majdnem olyan élvezetes mint a Kemencei 12 km-es lejtő. Ráadásul szinte végig kifogástalan aszfalton. Akit érdekel a neten talál képeket és videót a „Pap rét – Visegrád” párosra keresve – de ez nem adja vissza az élményt. Mi sem adjuk, természetesen bolondok lettünk volna megállni fényképezni J. Személyesen kell átélni!
Visegrádon frissítettünk (53 km, kb. 3.5 óra) és nekivágtunk a hazafelé vezető utolsó 50 kilométernek a Duna mentén. Már számítottunk a szélre, álmoskönyvek szerint a folyóvölgy nem túl barátságos változékony tavaszi időben, így már csak 18 km/h-s utazótempót tudtunk tartani, sörözős, nyújtós megállókat közbeiktatva. Természetesen „a szél a barátunk, addicionális hegyként kell felfogni” (’a la Csaszi). Lelki szemeink előtt egy Gyradiko-s gyros elfogyasztásának álma lebegett, így számolgattuk visszafelé a kilométereket. Kerülgettük az utat ellepő bringás áradatot, a többség még kifelé tekert Szentendrére szerencsére.
86 km és kb. 5 óra + az apró után végre odaértünk a görög szentélyhez. Megtekintettük a szerintünk méltatlanul sorba állók tömegét és átgurultunk a közeli lángososhoz, ahol végre sikerült ebédelni.

A maradék kevesebb mint 20 kilométert már gyorsan ledaráltuk és majdnem időre be is értünk (15:15, bruttó 7 óra, 104 km).

Tanulság nincs, de azért nem szabad túlvállalni magunkat.

Csaszi & Marcell

Ps:
Létrehoztunk egy levelezési listát, a jövőben nem a blog a szervezkedések elsődleges platformja. Ha fel szeretnél iratkozni, itt érdemes nézelődni:
https://groups.google.com/forum/?hl=en#!forum/telekomturazas

Az első utolsó

Minden évben eljön az az időszak, amikor még utoljára kimegy az ember egyet tekerni, aztán a következő héten megint, és így tovább. Általában azért 2-3 alkalom után tényleg jönnek az esők, meg brrrr... meg a végén még hó is, de amíg lehet menni kell!
Idén is meghirdetjük a hagyományos október 23-i ünnepi évzáró tekerésünket, amivel megnyitjuk a nemtudjukmeddig tartó sorozatunkat :)
Indulás 10 körül a Batthyány térről, az irány észak, a forralt borok, meleg teák és sütik hazája!
Fürdőruhát, törülközőt hozzatok!
Jelentkezés avagy Doodle itt.

Őszi tekerés + Balaton újra!

Itt a régóta várt alkalom! Újra szervezünk egész hétvégés tekerést!

Akit érdekel kérem az alábbi doodle segítségével jelölje be, hogy mikor ér rá!

http://doodle.com/rgi6th3q7acqs9cs

Tervezett helyszín: V*******! J

Ugyanitt egy napos Balaton kerülés vállalható. Ezt hétközben tervezzük megvalósítani, tehát szabadságot kell majd kivenni, így tervezzetek!

Erre itt lehet jelentkezni:

http://doodle.com/3mx364mye5pdu6sy

Mont Nauhrmäphä . vagyis Normafa

Vasárnap este úgy éreztem nem tudnék nyugodtan feküdni a kanapán, így mi mást is csinálhatnék: feltekerek a Normafára. Igaz, hogy szembeszél fúj, de sebaj. A táv retúr kb. 21 km, nem vészes. Mindenkinek jó szívvel tudom ajánlani az útvonalat, mert az út minősége a Királyhágó utcától kezdve parádésan jó. Persze az emelkedő helyenként eléggé durva, de bőven kárpótol a szép kilátás. Íme a kilátás + adatok :)

http://www.endomondo.com/workouts/209955730/1840396

B12 – Balaton körbetekerés 12 óra alatt

B12 – Balaton körbetekerés 12 óra alatt

Petra múlt heti bejegyzése arról szólt, hogyan lehet kialakítani egy jó tervet majd annak minden pontját módszeresen megszegni. Mostani bejegyzés épp ennek ellenkezőjét hivatott bemutatni: egy jól kialakított és tökéletesen végrehajtott tervről fog szólni.

A dobogókői embert próbáló laza bemelegítés után teljességgel alkalmatlannak kellően felkészültnek éreztük magunkat a Balaton megkerüléséhez – egy nap alatt. Beszélek én hülyeségeket – fél nap alatt! Ez gyakorlott országúti kerékpáros barátainknak viccesen soknak tűnhet, de amatőr szinten, mountain bike-kal is nevetséges nem rossz. Szóval hosszas egyeztetések után, végül Csaszira és Marcellre redukálódott a csapat.  A B12 hivatalos szállását Balatonszéplak-Felsőn jelöltük ki, a projekt előtti szakszerű táplálkozás szponzora a zamárdi Mauro étterem volt. A B12 projekt hivatalos terve a következőképpen nézett ki:

start 5:00  Balatonszéplak km kum. Km. perc kumulált perc kumulált óra Valós idő szakasz átlag sebesség részidő átlag sebesség 110 110 1:50 de. 6:50 de. Almádi 38 38 15 125 2:05 de. 7:05 de. 20,727 18,240 50 175 2:55 de. 7:55 de. Füred 20 58 5 180 3:00 de. 8:00 de. 24,000 19,333 90 270 4:30 de. 9:30 de. Révfülöp 33 91 40 310 5:10 de. 10:10 de. 22,000 17,613 150 460 7:40 de. 12:40 du. Keszthely 49 140 15 475 7:55 de. 12:55 du. 19,600 17,684 90 565 9:25 de. 2:25 du. Fonyód 32 172 40 605 10:05 de. 3:05 du. 21,333 17,058 120 725 12:05 du. 5:05 du. Széplak 41 213 10 735 12:15 du. 5:15 du. 20,500 17,388

Aki nem akar tovább olvasgatni: ez így sikerült is.

Akit érdekel néhány részlet, azok kérem olvassák tovább. Anyázva Becsülettel fölkeltünk 4:30-kor, de az pepecselés evés, cuccok bepakolása, felöltözés stb. elhúzódott, így 5:17-kor indultunk útnak. Azt tegyük hozzá, hogy k*rva hidegben, még a széldzsekiben is fáztunk. Szerencsére a hideg 10 percig volt kellemetlen, addigra elértük az üzemi hőfokot. Megállapodtunk, hogy 5 km-enként cseréljük egymást az élen, ezt végig tartottuk is, eléggé bevált. Széplakról az út Siófokra visz be, itt keresztül a parti sétányon. Nagyon mókás ott tekerni, miközben a maffiózók és a sztriptíztáncosnők épp zárnak be és hazafelé tartanak. Elég jó tempóban tekertünk, 24-26 km/h körül, aztán jött a világosi emelkedő. Azt a mai napig tartom, hogy érdemes inkább Siófokról nekivágni a túráknak, mert jobb még reggel, az elején megtenni ezt a szakaszt, mint a tekerés végén.

Balatonvilágos, az emelkedő tetején, reggel 6 körül – igen, ott a távolban kirajzolódik a Badacsony

 Almádiig aztán szépen tartottuk ezt a 24-26 km/h-t, meg is lett az eredeménye, mert a 17 perces késés ellenére a tervezett időre beértünk az első tervezett pihenőre J Gyors frissítés, usgyi tovább!

Az első terv szerinti pihenő reggel 6:50-kor, Balatonalmádiban

Füred nagyon hamar megvolt, így nem is álltunk itt meg, hanem valahol az út mentén iktattunk be 5 perc energiacsoki-evést. Nekem ezután jött a feketeleves, kijött a kevés alvás, a reggeli hideg stb. és Zánka környékén már csak vánszorogtam, de szerencsére Csaszi magával tudott húzni. Aztán milyen jó érzés volt megérkezni Révfülöpre! Mindketten már az eléhezés határán jártunk, szépen ki volt centizve minden… Nagy hévvel nekiálltunk pótolni az elégetett kalóriákat a már megszokott parti büfében, és csak a végén vettük észre, hogy kb. 20 perc fór-ban vagyunk!

A 2. terv szerinti megálló – kajálás Révfülöpön 9:10-kor

 Úgy döntöttünk, ezt próbáljuk tartani, nem herdáljuk el az elején. Révfülöp után jön a Nemzetközi Kerékpáros Szövetség által „Európa 2. legszebb kerékpáros szakaszának járó Jaroslav Butelka emlékdíj” nyertese (nem, ilyen díj tényleg nincs, csak kitaláltam), a Révfülöp – Keszthely szakasz. Badacsony, egyéb tanúhegyek,Szigligeti vár,  balatonedericsi full-panoráma stb. you know what I’m talkin’ about. Szóval csak gyönyörködtünk a tájban Csaszival De mi itt is toltuk neki keményen! Ezen a szakaszon már elég sokan jöttek szembe is, amire mi nagyon idegesek voltunk, utáljuk kerülgetni a mazsolákat persze mi örülünk, hogy ilyen sokan tekernek az otthonülés helyett.

Íme, a tanúhegyek

 Keszthelyre még nagyobb fór-ral érkeztünk meg, itt már kb. 30 perc előnyünk volt a tervhez képest. Természetesen itt is a T-ekerések csapat hivatalos pihenőhelyét vettük igénybe a parti büfésoron. Egy gyors sportsör után folytattuk is utunkat Fonyód felé, ahol az újabb adag nyugodt kajálás vár. Sikeresen megérkeztünk a Balatonberény felé tartó útra, amikor egyszer csak Csaszi furcsán kezdte érezni magát. Egy lágy, kellemes női énekhangot, majd még több nő hangját hallotta a fülében. Jesszusom, mondtam, ezek a híres balatonberényi szirének, oly sok bringás túra vesztét okozták már bódító énekükkel, nem engedhetem, hogy Csaszit is beszippantsák! Ezért előre is mentem tempót tekerni, de nem bizonyult elegendőnek erőfeszítésem… Csaszit elragadták a szirének, akik feltűnően csinos, feltűnően lengén öltözött 16-18 éves lányok álcájában öltöttek testet. Én napszemüvegemnek köszönhetően ellen tudtam állni nekik, mivel ez egy 100%-os szirén-sugárzás elleni védelmet nyújtó darab. Megpróbálkoztam Csaszi megmentésével: kérjenek tőlünk egy kívánságot, amit ha teljesítünk, Csaszi szabad. Hosszasan tanakodtak a szirének, míg végül azt kívánták, hogy az egyik szirénnek a defektes kerekében cseréljünk belsőt és fújjuk fel a gumit. Ragaszkodtak hozzá, hogy Csaszinak kell végrehajtania a műveletet (persze én is végre tudtam volna hajtani…).   Oh, mily kegyes volt hozzánk az élet, Csaszinak sikerült a csere, és ismét szabad volt! (Persze 2x kellett cserélni, mert a szirének által először prezentált ócska belső felfújásnál szétszakadt a szelepnél. Hatalmas mázli, hogy a Tekergő nevű műintézmény előtt sikerült defektet kapni, így beszerezhető volt még egy őskorszakból visszamaradt belső és még pumpát is tudtak adni a retro szelephez... - CsZ) Igaz, hogy az addig felgyűlt 30-40 perces fór-unk elúszott, de visszakapta az expedíció Csaszit. A megpróbáltatásnak köszönhetően innentől már csak 21-22 km/h-val tudtuk folytatni utunkat, így a fonyódi megállóban szomorúan konstatáltuk, hogy kudarcot fogunk vallani a 12 órás terv tartásában.

Az utolsó tervezett pihenő, Fonyód, 15:10 körül

 Ennek tudatában vágtunk neki a végső szakasznak Széplakig. Aztán Földvár magasságában Csaszi felvetette, hogy megtolhatnánk az utolsó 13-15 km-t, hátha be tudjuk hozni az immár pár perces lemaradásunkat. Abban a pillanatban nem éreztem egy fikarcnyi erőt sem magamban a sebesség növelésére, de úgy tűnik a vonzó cél, a 12 óra tartása mozgósíthatta a tartalékaimat, mert egyszer csak azon kaptam magamat, hogy elég jó tempóra váltottam. Ez úgy Szántód magasságában történt, na innentől nyomtunk egy kb. 28 km/h-s sprintet, így a nap végén, közel 200 km megtétele után. Akármennyire is siettünk, egyre reménytelenebbnek tűnt a cél elérése, valahogy sehogy nem akart Széplak következni. Már épp vissza akartunk térni a nyugis tempóra, amikor feltűnt az utolsó utcasarkon lévő Hamburgeres táblája, kb 1 km-es távolságban. Hú, na akkor ott nyeregből kiállós, minden maradék energiát megmozgatós sprintet kezdtünk, és már csak 700 m, már csak 500, itt ez utolsó kanyar, már csak 300m, már csak 100 m ééééééés……. kereken 17 óra 17 perckor, tehát koccra 12 óra tekerés után körbeértünk! Sikerült! 

Diadalittasan, már a hazaútra készülődve