A legutóbbi felfedező túrán sikerült kissé eltévedni. Ezen a hétvégén viszont tapasztalatokkal és térképpel felvértezve már biztosan meglesz a teljes útvonal a maga szépségében, íme :)
Indulás: legkésőbb fél 9-kor Óbudáról (esetleg HÉV igénybevételével)
Útvonal: végig aszfalt, országútival is járható, sőt ajánlott. Az út jelentős részben erdei, árnyékos.
Táv: 95-130 km (HÉV/nemHÉV)
Érkezés: kb. 18-19 óra között
Fröccs faktor: alacsony, csak Dobogókőn és Szentlászlón lehet műintézményeket találni.
Várható időjárás: barátságos meleg, száraz.
Érdeklődők jelentezését péntek estig ezen a Doodle oldalon várom.
2012. augusztus 9., csütörtök
2012. július 29., vasárnap
Social biking 2.0: mi a szép Zalában?
A fenti kérdésre a szomszédos megye patrióta lakói úgy válaszolnak, hogy " a kilátás Vasra". Gondolom a kérdés fordított változata is létezhet, a zalaiak szájíze szerint. Kívülállóként már régóta szeretnék tárgyilagos ítéletet hozni a fenti kérdésben, erre pedig egy őrségi biciklizés lenne a legalkalmasabb, mivel ez a táj a két megye határán fekszik.
Összedobtam egy hosszabb és egy rövidebb útvonalat az Őrségi Nemzeti Park ajánlásai alapján. A túrák során megtekinthetőek a táj kultúrtörténeti elemei, népi építészeti emlékei és megfigyelhető a Kárpát-medencében egyedülálló szeres településszerkezet, valamint a szabályozatlan Rába folyó élővilága.
Az út kissé dimbes-dombos, de nincsenek hosszú emelkedők, 200 és 300 m magasság között hintázik az út jó része. A túrák átlagos kondival teljesíthetőek, de ha mégsem, a települések közel vannak egymáshoz, sűrű az úthálózat, sok a rövidítési lehetőség. Ha sokan leszünk és a társaság nagyon szór tudásban, akkor alakítunk egy sport, egy alkesz, valamint egy kultúrtörténeti csapatot.
A térség központja, Őriszentpéter a google szerint 3:10-re van Budapesttől, asszem ez vállalható távolság.
Itt van egy doodle link a szavazáshoz, időpontnak a késő szeptemberi, kora októberi hétvégéket adtam meg, hogy mindenki jó előre tervezhessen.
A szállás a szentbékkállai koncepció szerint, megpróbálok találni egy agriturismo házat a résztvevők számának és igényességének (pl. külön fürdőszoba) függvényében. A nagy közös bevásárlást ha lehet mellőzzük, de megpróbálok keríteni vmi helyi arcot, aki főz nekünk bográcsban (pl. lecsót).
Végezetül csatolok egy vintage túraműsort a műfaj kedvelőinek. Érdemes végignézni. Érdemes megnézni, engem különösen megragadott amikor egy művészettörténész megmutatja az őriszentpéteri templom egyik falfeliratát ("Asszonyállat uradat el ne hagyd").
Összedobtam egy hosszabb és egy rövidebb útvonalat az Őrségi Nemzeti Park ajánlásai alapján. A túrák során megtekinthetőek a táj kultúrtörténeti elemei, népi építészeti emlékei és megfigyelhető a Kárpát-medencében egyedülálló szeres településszerkezet, valamint a szabályozatlan Rába folyó élővilága.
Az út kissé dimbes-dombos, de nincsenek hosszú emelkedők, 200 és 300 m magasság között hintázik az út jó része. A túrák átlagos kondival teljesíthetőek, de ha mégsem, a települések közel vannak egymáshoz, sűrű az úthálózat, sok a rövidítési lehetőség. Ha sokan leszünk és a társaság nagyon szór tudásban, akkor alakítunk egy sport, egy alkesz, valamint egy kultúrtörténeti csapatot.
A térség központja, Őriszentpéter a google szerint 3:10-re van Budapesttől, asszem ez vállalható távolság.
Itt van egy doodle link a szavazáshoz, időpontnak a késő szeptemberi, kora októberi hétvégéket adtam meg, hogy mindenki jó előre tervezhessen.
A szállás a szentbékkállai koncepció szerint, megpróbálok találni egy agriturismo házat a résztvevők számának és igényességének (pl. külön fürdőszoba) függvényében. A nagy közös bevásárlást ha lehet mellőzzük, de megpróbálok keríteni vmi helyi arcot, aki főz nekünk bográcsban (pl. lecsót).
Végezetül csatolok egy vintage túraműsort a műfaj kedvelőinek. Érdemes végignézni. Érdemes megnézni, engem különösen megragadott amikor egy művészettörténész megmutatja az őriszentpéteri templom egyik falfeliratát ("Asszonyállat uradat el ne hagyd").
2012. július 23., hétfő
Hétvégi tekerés
Rég volt már itt bejegyzés, tiszta ciki.
Ez nem lesz egyszerű - sosem az. Az A terv szerint pénteken délután lehúzunk Balatonra, szombaton megkerüljük (na jó, tekerünk valamit), aztán szombat este, esetleg vasárnap reggel visszajövünk.
A B terv szerint már csütörtökön lemegyünk, a C terv pedig úgy szól, hogy le se megyünk, csak simán szombaton tekerünk egyet Bp. környékén.
Ez persze mind hülyesség, de nem baj :) Ide vezet, ha túl sok mindenkihez akarunk alkalmazkodni, vagy antiszoci bringázást akarunk kibővíteni további résztvevőkkel...
Lényeg, hogy nincs Doodle, akit érdekel írja meg, hogy érdekli-e, mikor és hol tekerne szívesen, aztán majd lesz valami.
Az se baj ha van új ötlet, szállásjavaslat, bármi. A kedd estig befutó információk alapján szintetizálom, desztillálom (és megiszom) az eredményt. Aki kér belőle az emailt írjon cégesre vagy ide: "csz" az art.hu domain-en.
Ami biztos hogy lesz valami, legalább 80 km-es (inkább 100) kiszerelésben.
2012. május 18., péntek
B12
A pontosított időpont: 2012. június 17 vasárnap!
A várakozásoknak megfelelően megvizsgáljuk a kérdést hogy mennyi idő egy kör.
Táv: 1 kör
Útvonal: óramutató járásával megegyező vagy ellentétes irányban.
Tervezett indulás: hajnal 5 Budapestről autóval
Tervezett érkezés: este 7
Szállás/Indulási/találkozási helyszín: Budapestről autóval hajnalban. A tekerés onnan indul ahol az autót hagyjuk, pl. Hotel Telekom Balatonkenese.
2012. május 15., kedd
Népszavazás
A kormány (kinek kos, kinek egyenes) korábbi ígéretének megfelelően népszavazás keretében kéri döntéseteket a következő, szociális tekerés időpontjáról és céljáról.
A kérdések:
Mely időpontban tartsuk a következő, immár szociális tekerésünket?
Mi legyen az úticél?
A szavazás menete:
A fenti linkeken add le a szavazatod még ma! A szavazást és az eseményt nyugodtan hirdesd, hozz barátot, barátnőt, családtagot, bárkit.
Ami biztos:
Normál tempóban, mindenki számára elfogadható távokat fogunk megtenni, több pihenő beiktatásával. Fröccsözünk, eszünk, fürdünk, jól érezzük magunkat - ez NEM teljesítmény-túra lesz.
Jelentkezzetek!
A kérdések:
Mely időpontban tartsuk a következő, immár szociális tekerésünket?
Mi legyen az úticél?
A szavazás menete:
A fenti linkeken add le a szavazatod még ma! A szavazást és az eseményt nyugodtan hirdesd, hozz barátot, barátnőt, családtagot, bárkit.
Ami biztos:
Normál tempóban, mindenki számára elfogadható távokat fogunk megtenni, több pihenő beiktatásával. Fröccsözünk, eszünk, fürdünk, jól érezzük magunkat - ez NEM teljesítmény-túra lesz.
Jelentkezzetek!
2012. május 9., szerda
Nekem a Balaton
A Riviéra. Az a hely, ahol apa megtanított úszni, ahol sokat táboroztam, ahol megtudtam, hogy a hekknek semmi köze a tóhoz, ahol a kemping diszkójában táncoltam, ahol már többféle csapatot építettem és amit most már meg is kerültem. Ez utóbbit mesélem el, hogy hogyan is volt pontosan.
Először is kellett hozzá az, hogy megint sokkal tökösebbnek gondoljam magam, mint amilyen valójában vagyok. Aztán kellett hozzá az az öt ember, akik átlendítettek a táv növekedésével exponenciális mértékben sűrűsödő holtpontjaimon. És kellett hozzá a makacsságom, hogy tényleg a legeslegvégéig tekerjek. Szóval nem volt könnyű.
Péntek este Csaszi vezetésével, Tóth Laci szurkolása mellett és Magyar Peti poénjaitól kifáradva megérkeztünk a füredi vállalati objektumba, ahol a hősök, aka Fazi és Géza vártak minket - ők két nappal korábban ugyanis már lenyomtak egy Budapest - Kenese távot, aztán két éjszaka züllöttek csapatépítés címén, szóval nem voltak teljesen olyan frissek, mint a hajnali harmat. Lementünk a partra megfelelő mennyiségű szénhidrátot magunkhoz venni, hogy legyen erőnk a másnapi kilométerekhez. A terv az volt, hogy egy kiadós vacsora után alszunk egy nagyot. A tény az lett, hogy egy kiadós hamburgerezés és palacsintázás mellé ki-ki sörözött, pálinkázott, majd a sztorizgatásokat a szálláson folytatva a semmiből ott termett két üveg nagyon finom pálinka - mintha Gézának lett volna hozzá valamely köze, de ezt senki sem megerősíteni, sem megcáfolni nem tudja. Mindenesetre jól éreztük magunkat és senkit sem kellett végül álomba ringatni.
Másnap reggel hat órára volt kihirdetve az indulás. Sejthettem volna, hogy öt férfival ez nem fog menni, megint rájuk kellett várni, hihetetlen, mennyit tudnak tollászkodni :) végül fél hétkor vágtunk neki az útnak, szép napsütéses reggelen. Nem mentünk nagyon messzire, hamar megálltunk egy kisboltnál reggelizni, aztán nem sokkal később egy cukrászdánál kávézni - ez abszolút az én saram volt, a reggeli kávé plusz kulturált mellékhelység már csak ilyen csajtempó. Reggel még nem volt túl meleg, tele voltunk energiával, még bringát is emeltünk.
Az első igazán nagy pihenőt Badacsonyban ejtettük meg, a Szeremley pincészetben, ahol finom borokat ittunk az elképesztő kilátáshoz. Itt már kezdtük sejteni, hogy ez a sok megállós tempó nem biztos, hogy jó lesz. A legnagyobb para az volt, hogy ugyanazon a napon volt a hivatalos, szervezett Balaton-kerülés is, a tömeg reggel hatkor startolt Balatonföldvárról, azaz volt kb. fél Balaton előnyünk, amit viszont kezdtünk szép lassan ledolgozni. Így sokáig nem gyönyörködtünk a panorámában, pedig ilyen klassz volt:
Ezután már belehúztunk, és csak annyi időre álltunk meg, amíg utánkentük magunkat naptejjel - vagyis csak én voltam alapos, a többiek elég szépen meg is pörkölődtek a nap végére, én viszont nyugodtan letagadhattam volna, hogy aznap kidugtam az orrom a szállásról. Még egy rövid fröccsözős pihenőt tartottunk, amikor elértük a déli partot, de a direktíva az volt, hogy csak félút után ebédelünk. Ez Fonyódon történt meg, ahol már kellően fáradtan kiadósan pótoltuk az addig letekert kalóriákat. Addigra nekem már szükségem volt mesterséges energiapótlásra is, amit egy Red Bull és Csaszi ismeretlen eredetű iso-pora jelentett. Már délután volt, meleg is volt, kezdtem kétségbe vonni a túra ötletének helyességét és egyre kerekebb szemekkel néztem a szép nagy kerékpár jelet az elhaladó vonatkocsikon. Pedig még csak félúton voltunk. Viszont a kajáldában sikerült összefutnunk David Hasselhoffal, akinek kimondottan ízlett a helyi pizzaspecialitás:
Ezután következett az út számomra egyre nehezedő része. Lassan elkezdtek beérni minket a hivatalos tókerülés faszacsávói, ami pszichésen kezdett egyre megterhelőbbé válni. Főleg az a tudat, hogy míg ők mindjárt végeznek a saját távjukkal, addig nekünk még nagyon sok van hátra. Nagyon. Miután a naptól felforrt az agyvizem, Szárszón mártóztunk egyet, először érte fájós lábaimat a Balaton vize idén. Földváron betekertünk a majálisozó tömegbe, megint magunkba döntöttünk egy kis energiát - a fiúk jellemzően sört, én pedig minden elérhető kőolajszármazékot, amin felfedeztem az Energy feliratot. Gézától kaptam egy moszatszínű löttyöt, ami így utólag tuti, hogy nem legális forrásból érkezett, ugyanis a következő kb. 40 kilométerre teljesen elfogadható állapotba hozott, azaz tovább tudtam tekerni. A legjobb doppingnak azonban az bizonyult, amikor észrevettem Siófok előtt, hogy le fog merülni a telefonom, így az endomondo is le fog állni - úristen, megkerülöm a Balatont csak azért, hogy posztolhassam, milyen fasza gyerek vagyok, erre lemerül a telefonom??!!! Hát élet ez? :) Mindenesetre sikerült Siófok és Kenese között tekerni a leggyorsabb szakaszt, pedig még az a nagyon szemét emelkedő is benne volt Aligánál. A telefon kibírta, Kenesén a Telekom hotelben kapott még áramot. Én már nehezebben bírtam, addigra gyakorlatilag mindenem fájt, rázott a hideg, már mindenkit utáltam, útközben az összes káromkodást elmondtam, amit csak ismertem és a francba kívántam az egész túrát magammal együtt. És még hátra volt nem kevés kilométer. Közben be is sötétedett, az idő is lehűlt - Gézának hála, lett olyan fényszóróm, mint a kamionoknak és meleg nadrágom is a végjátékra. Amikor kigurultunk Keneséről már örültem, hogy sötét van, így nem látszott, hogy bizony néha már potyognak a könnyeim és a béka feneke alatt vagyok mind fizikailag, mind lelkileg. Ezen a szakaszon már teljes csendben tekertem, leszámítva az öt percenkénti kérdéseket (hány kilométer van még hátra?) és azokat a szakaszokat, ahol direkt beszéltettem valakit, hogy el ne aludjak vagy ájuljak. Tényleg nagyon nehéz volt, nincs ez túldramatizálva, az utolsó szakaszon vált teljesen világossá, hogy sokkal edzettebbnek és kitartóbbnak gondoltam magam, mint amilyen igazából vagyok. De itt már nem lehetett feladni, menni kellett tovább. Gyakorlatilag az utolsó 20 kilométeren már csomó részre nem is emlékszem, azt tudom, hogy nagyon lassan közeledett csak az a Füred tábla, de azt az érzést nem tudom leírni, amit akkor éltem át, amikor végül megpillantottam. A beérkezés pedig maga volt a csoda, amint azt a mellékelt kép is mutatja :)
Először is kellett hozzá az, hogy megint sokkal tökösebbnek gondoljam magam, mint amilyen valójában vagyok. Aztán kellett hozzá az az öt ember, akik átlendítettek a táv növekedésével exponenciális mértékben sűrűsödő holtpontjaimon. És kellett hozzá a makacsságom, hogy tényleg a legeslegvégéig tekerjek. Szóval nem volt könnyű.
Péntek este Csaszi vezetésével, Tóth Laci szurkolása mellett és Magyar Peti poénjaitól kifáradva megérkeztünk a füredi vállalati objektumba, ahol a hősök, aka Fazi és Géza vártak minket - ők két nappal korábban ugyanis már lenyomtak egy Budapest - Kenese távot, aztán két éjszaka züllöttek csapatépítés címén, szóval nem voltak teljesen olyan frissek, mint a hajnali harmat. Lementünk a partra megfelelő mennyiségű szénhidrátot magunkhoz venni, hogy legyen erőnk a másnapi kilométerekhez. A terv az volt, hogy egy kiadós vacsora után alszunk egy nagyot. A tény az lett, hogy egy kiadós hamburgerezés és palacsintázás mellé ki-ki sörözött, pálinkázott, majd a sztorizgatásokat a szálláson folytatva a semmiből ott termett két üveg nagyon finom pálinka - mintha Gézának lett volna hozzá valamely köze, de ezt senki sem megerősíteni, sem megcáfolni nem tudja. Mindenesetre jól éreztük magunkat és senkit sem kellett végül álomba ringatni.
Másnap reggel hat órára volt kihirdetve az indulás. Sejthettem volna, hogy öt férfival ez nem fog menni, megint rájuk kellett várni, hihetetlen, mennyit tudnak tollászkodni :) végül fél hétkor vágtunk neki az útnak, szép napsütéses reggelen. Nem mentünk nagyon messzire, hamar megálltunk egy kisboltnál reggelizni, aztán nem sokkal később egy cukrászdánál kávézni - ez abszolút az én saram volt, a reggeli kávé plusz kulturált mellékhelység már csak ilyen csajtempó. Reggel még nem volt túl meleg, tele voltunk energiával, még bringát is emeltünk.
Az első igazán nagy pihenőt Badacsonyban ejtettük meg, a Szeremley pincészetben, ahol finom borokat ittunk az elképesztő kilátáshoz. Itt már kezdtük sejteni, hogy ez a sok megállós tempó nem biztos, hogy jó lesz. A legnagyobb para az volt, hogy ugyanazon a napon volt a hivatalos, szervezett Balaton-kerülés is, a tömeg reggel hatkor startolt Balatonföldvárról, azaz volt kb. fél Balaton előnyünk, amit viszont kezdtünk szép lassan ledolgozni. Így sokáig nem gyönyörködtünk a panorámában, pedig ilyen klassz volt:
Ezután már belehúztunk, és csak annyi időre álltunk meg, amíg utánkentük magunkat naptejjel - vagyis csak én voltam alapos, a többiek elég szépen meg is pörkölődtek a nap végére, én viszont nyugodtan letagadhattam volna, hogy aznap kidugtam az orrom a szállásról. Még egy rövid fröccsözős pihenőt tartottunk, amikor elértük a déli partot, de a direktíva az volt, hogy csak félút után ebédelünk. Ez Fonyódon történt meg, ahol már kellően fáradtan kiadósan pótoltuk az addig letekert kalóriákat. Addigra nekem már szükségem volt mesterséges energiapótlásra is, amit egy Red Bull és Csaszi ismeretlen eredetű iso-pora jelentett. Már délután volt, meleg is volt, kezdtem kétségbe vonni a túra ötletének helyességét és egyre kerekebb szemekkel néztem a szép nagy kerékpár jelet az elhaladó vonatkocsikon. Pedig még csak félúton voltunk. Viszont a kajáldában sikerült összefutnunk David Hasselhoffal, akinek kimondottan ízlett a helyi pizzaspecialitás:
Ezután következett az út számomra egyre nehezedő része. Lassan elkezdtek beérni minket a hivatalos tókerülés faszacsávói, ami pszichésen kezdett egyre megterhelőbbé válni. Főleg az a tudat, hogy míg ők mindjárt végeznek a saját távjukkal, addig nekünk még nagyon sok van hátra. Nagyon. Miután a naptól felforrt az agyvizem, Szárszón mártóztunk egyet, először érte fájós lábaimat a Balaton vize idén. Földváron betekertünk a majálisozó tömegbe, megint magunkba döntöttünk egy kis energiát - a fiúk jellemzően sört, én pedig minden elérhető kőolajszármazékot, amin felfedeztem az Energy feliratot. Gézától kaptam egy moszatszínű löttyöt, ami így utólag tuti, hogy nem legális forrásból érkezett, ugyanis a következő kb. 40 kilométerre teljesen elfogadható állapotba hozott, azaz tovább tudtam tekerni. A legjobb doppingnak azonban az bizonyult, amikor észrevettem Siófok előtt, hogy le fog merülni a telefonom, így az endomondo is le fog állni - úristen, megkerülöm a Balatont csak azért, hogy posztolhassam, milyen fasza gyerek vagyok, erre lemerül a telefonom??!!! Hát élet ez? :) Mindenesetre sikerült Siófok és Kenese között tekerni a leggyorsabb szakaszt, pedig még az a nagyon szemét emelkedő is benne volt Aligánál. A telefon kibírta, Kenesén a Telekom hotelben kapott még áramot. Én már nehezebben bírtam, addigra gyakorlatilag mindenem fájt, rázott a hideg, már mindenkit utáltam, útközben az összes káromkodást elmondtam, amit csak ismertem és a francba kívántam az egész túrát magammal együtt. És még hátra volt nem kevés kilométer. Közben be is sötétedett, az idő is lehűlt - Gézának hála, lett olyan fényszóróm, mint a kamionoknak és meleg nadrágom is a végjátékra. Amikor kigurultunk Keneséről már örültem, hogy sötét van, így nem látszott, hogy bizony néha már potyognak a könnyeim és a béka feneke alatt vagyok mind fizikailag, mind lelkileg. Ezen a szakaszon már teljes csendben tekertem, leszámítva az öt percenkénti kérdéseket (hány kilométer van még hátra?) és azokat a szakaszokat, ahol direkt beszéltettem valakit, hogy el ne aludjak vagy ájuljak. Tényleg nagyon nehéz volt, nincs ez túldramatizálva, az utolsó szakaszon vált teljesen világossá, hogy sokkal edzettebbnek és kitartóbbnak gondoltam magam, mint amilyen igazából vagyok. De itt már nem lehetett feladni, menni kellett tovább. Gyakorlatilag az utolsó 20 kilométeren már csomó részre nem is emlékszem, azt tudom, hogy nagyon lassan közeledett csak az a Füred tábla, de azt az érzést nem tudom leírni, amit akkor éltem át, amikor végül megpillantottam. A beérkezés pedig maga volt a csoda, amint azt a mellékelt kép is mutatja :)
Szóval ha nehezen is, de sikerült, életemben először megkerültem ezt a nagy tavat. Pár napig azt gondoltam, hogy először és utoljára, és hogy soha többet nem fogok nyeregbe ülni - de ma már jó érzés visszagondolni arra a hosszú, nehéz napra és csak ott motoszkál a fejemben, hogy milyen klassz lenne egy újabb kerüléssel zárni majd a nyarat. Ki jön? :)
Az útvonalat itt találjátok. Zárásképpen szeretném megköszönni a fiúknak a rengeteg segítséget és lelki támogatást, meg a szuper társaságot, amit nyújtottak. Jó kis túra volt ez.
2012. április 26., csütörtök
laza tekerés hétfőn
Időpont: 2012. április 30.
Táv: kb. 50-80 km.
Útvonal: Pilisben valami vagy Dunakanyar.
Tervezett indulás: délelőtt 10.00
Indulási/találkozási helyszín: jelentkezők lakhelyének függvényében Északi-összekető vagy Szentendre.
Tervezett érkezés: amikor sikerül, utána igény szerint Szentendrén egy lángos/fagyi.
Végleges egyeztetés az indulásról vasárnap délután! jelentkezz itt, ha érdekel: http://www.doodle.com/ae2hnc8bhqtnzrx6
Táv: kb. 50-80 km.
Útvonal: Pilisben valami vagy Dunakanyar.
Tervezett indulás: délelőtt 10.00
Indulási/találkozási helyszín: jelentkezők lakhelyének függvényében Északi-összekető vagy Szentendre.
Tervezett érkezés: amikor sikerül, utána igény szerint Szentendrén egy lángos/fagyi.
Végleges egyeztetés az indulásról vasárnap délután! jelentkezz itt, ha érdekel: http://www.doodle.com/ae2hnc8bhqtnzrx6
2012. április 19., csütörtök
Liege-Bastogne-Liege vasárnapi másnaposságra
Ápr 22-én vasárnap délután az Eurosporton látható az egyik leghíresebb egynapos klasszikus bringaverseny, a Liege-Bastogne-Liege. Vasárnapi másnaposság ellen kiváló!!!!! Kedvcsinálónak képek a tavalyi versenyről.
2012. április 13., péntek
Legyen jó idő! - tekerés április 15-én :)
Időpont: 2012. április 15.
Táv: kb. 90-100 km
Útvonal: a pár hete egyszer már megcélzott kör: Zsámbék - Alcsútdoboz felé
Tervezett indulás: reggel 9
Indulási/találkozási helyszín: jelentkezők lakhelyének függvényében Gellért tér, Moszkva tér, stb, Budakeszi út felé hagyjuk el a várost.
Tervezett érkezés: amikor sikerül, utána opcionális szaunázás Sportmaxban. Hozzatok fürdőszerkót!
Végleges egyeztetés az indulásról szombaton és vasárnap reggel időjárás függvényében!
Akit érdekel előzetesen jelezheti szándékát ezen a Doodle linken .
Táv: kb. 90-100 km
Útvonal: a pár hete egyszer már megcélzott kör: Zsámbék - Alcsútdoboz felé
Tervezett indulás: reggel 9
Indulási/találkozási helyszín: jelentkezők lakhelyének függvényében Gellért tér, Moszkva tér, stb, Budakeszi út felé hagyjuk el a várost.
Tervezett érkezés: amikor sikerül, utána opcionális szaunázás Sportmaxban. Hozzatok fürdőszerkót!
Végleges egyeztetés az indulásról szombaton és vasárnap reggel időjárás függvényében!
Akit érdekel előzetesen jelezheti szándékát ezen a Doodle linken .
2012. április 11., szerda
Bringázz a munkába!
Elfogtunk egy levelet :)))
Idén mi is részt veszünk a Bringázz a munkába! (Bam!) versenyen. Ahhoz, hogy mi, telekomosok nyerjünk, minél több kilométert kell megtennünk biciklivel. Pattanjatok ti is két kerékre április 11. és május 15. között, és küldjétek el minden héten pénteken délig az aktuálisan megtett kilométerek számát a ide! A verseny végén a legtöbbet tekerő kollégák közül öten napijegyet nyernek a szilvásváradi Kalanderdőbe.
Csapatomban minél több embert biztatok arra, hogy csatlakozzon! Ugye ti is biztatjátok kollégáitokat?
A Bringázz a munkába! verseny részleteiről itt olvashattok!
Üdvözlettel:
Török Géza
Kedves Kollégáim!
Idén mi is részt veszünk a Bringázz a munkába! (Bam!) versenyen. Ahhoz, hogy mi, telekomosok nyerjünk, minél több kilométert kell megtennünk biciklivel. Pattanjatok ti is két kerékre április 11. és május 15. között, és küldjétek el minden héten pénteken délig az aktuálisan megtett kilométerek számát a ide! A verseny végén a legtöbbet tekerő kollégák közül öten napijegyet nyernek a szilvásváradi Kalanderdőbe.
Csapatomban minél több embert biztatok arra, hogy csatlakozzon! Ugye ti is biztatjátok kollégáitokat?
A Bringázz a munkába! verseny részleteiről itt olvashattok!
Üdvözlettel:
Török Géza
2012. április 6., péntek
Tókerülő maratonok
Szép dolog a nonkonformizmus, szembe menni az arctalan tömeggel, de a pelotonban tekerésnek is megvan a maga varázsa.
Van három országúti tókerülő maraton, az alábbi időpontokban, csak tudjatok róla.
Velencei-tó május 12. 110 km
Tour de pelso június 2. 200 km
Tisza-tó maraton szeptember 15. 134 km
Ha valakinek van kedve vmelyikhez, szójjon, egyeztessünk.
Van három országúti tókerülő maraton, az alábbi időpontokban, csak tudjatok róla.
Velencei-tó május 12. 110 km
Tour de pelso június 2. 200 km
Tisza-tó maraton szeptember 15. 134 km
Ha valakinek van kedve vmelyikhez, szójjon, egyeztessünk.
2012. április 4., szerda
Egynapos Balaton-kerülés
Időpont: 2012. április 28.
Táv: 205 km
Tervezett indulás: reggel 6
Tervezett érkezés: amikor sikerül
Indulási - érkezési pont: Balatonfüred, Telekom üdülő
Szállás: 2012. április 27. és 28. éjszaka, Balatonfüred, Telekom üdülő
Költségek: 2880 Ft önrész + 11 520 Ft a Szieszta keretből (nem Telekomosokat igyekszünk "családtagként" megoldani)
A szállásfoglalás miatt legkésőbb KEDDIG (április 10.) kéretik kitölteni ezt a Doodle-t.
A program szabadon megosztható, továbbítható, van szálláshely bőven.
Táv: 205 km
Tervezett indulás: reggel 6
Tervezett érkezés: amikor sikerül
Indulási - érkezési pont: Balatonfüred, Telekom üdülő
Szállás: 2012. április 27. és 28. éjszaka, Balatonfüred, Telekom üdülő
Költségek: 2880 Ft önrész + 11 520 Ft a Szieszta keretből (nem Telekomosokat igyekszünk "családtagként" megoldani)
A szállásfoglalás miatt legkésőbb KEDDIG (április 10.) kéretik kitölteni ezt a Doodle-t.
A program szabadon megosztható, továbbítható, van szálláshely bőven.
2012. március 22., csütörtök
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)