B12 – Balaton körbetekerés 12 óra alatt
Petra múlt heti bejegyzése arról szólt, hogyan lehet
kialakítani egy jó tervet majd annak minden pontját módszeresen megszegni.
Mostani bejegyzés épp ennek ellenkezőjét hivatott bemutatni: egy jól
kialakított és tökéletesen végrehajtott tervről fog szólni.
A dobogókői embert próbáló laza bemelegítés után teljességgel
alkalmatlannak kellően felkészültnek éreztük magunkat a Balaton
megkerüléséhez – egy nap alatt. Beszélek én hülyeségeket – fél nap alatt! Ez
gyakorlott országúti kerékpáros barátainknak viccesen soknak tűnhet, de amatőr
szinten, mountain bike-kal is nevetséges nem rossz. Szóval hosszas
egyeztetések után, végül Csaszira és Marcellre redukálódott a csapat. A B12 hivatalos szállását
Balatonszéplak-Felsőn jelöltük ki, a projekt előtti szakszerű táplálkozás
szponzora a zamárdi Mauro étterem volt. A B12 projekt hivatalos terve a
következőképpen nézett ki:
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Aki nem akar tovább olvasgatni: ez így sikerült is.
Akit érdekel néhány részlet, azok kérem olvassák tovább. Anyázva
Becsülettel fölkeltünk 4:30-kor, de az pepecselés evés, cuccok bepakolása,
felöltözés stb. elhúzódott, így 5:17-kor indultunk útnak. Azt tegyük hozzá,
hogy k*rva hidegben, még a széldzsekiben is fáztunk. Szerencsére a hideg 10
percig volt kellemetlen, addigra elértük az üzemi hőfokot. Megállapodtunk, hogy
5 km-enként cseréljük egymást az élen, ezt végig tartottuk is, eléggé bevált.
Széplakról az út Siófokra visz be, itt keresztül a parti sétányon. Nagyon mókás
ott tekerni, miközben a maffiózók és a sztriptíztáncosnők épp zárnak be és
hazafelé tartanak. Elég jó tempóban tekertünk, 24-26 km/h körül, aztán jött a
világosi emelkedő. Azt a mai napig tartom, hogy érdemes inkább Siófokról
nekivágni a túráknak, mert jobb még reggel, az elején megtenni ezt a szakaszt,
mint a tekerés végén.
Balatonvilágos, az emelkedő tetején, reggel 6 körül – igen, ott a
távolban kirajzolódik a Badacsony
Almádiig aztán szépen
tartottuk ezt a 24-26 km/h-t, meg is lett az eredeménye, mert a 17 perces késés
ellenére a tervezett időre beértünk
az első tervezett pihenőre J Gyors frissítés, usgyi
tovább!
Az első terv szerinti pihenő reggel 6:50-kor, Balatonalmádiban

A 2. terv szerinti megálló – kajálás Révfülöpön 9:10-kor
Úgy döntöttünk, ezt
próbáljuk tartani, nem herdáljuk el az elején. Révfülöp után jön a Nemzetközi
Kerékpáros Szövetség által „Európa 2. legszebb kerékpáros szakaszának járó
Jaroslav Butelka emlékdíj” nyertese (nem, ilyen díj tényleg nincs, csak
kitaláltam), a Révfülöp – Keszthely szakasz. Badacsony, egyéb
tanúhegyek,Szigligeti vár,
balatonedericsi full-panoráma stb. you know what I’m talkin’ about. Szóval
csak gyönyörködtünk a tájban Csaszival De mi itt is toltuk neki keményen!
Ezen a szakaszon már elég sokan jöttek szembe is, amire mi nagyon idegesek
voltunk, utáljuk kerülgetni a mazsolákat persze mi örülünk, hogy ilyen
sokan tekernek az otthonülés helyett.
Íme, a tanúhegyek
Keszthelyre még nagyobb fór-ral érkeztünk meg, itt már kb. 30 perc előnyünk volt a tervhez képest. Természetesen itt is a T-ekerések csapat hivatalos pihenőhelyét vettük igénybe a parti büfésoron. Egy gyors sportsör után folytattuk is utunkat Fonyód felé, ahol az újabb adag nyugodt kajálás vár. Sikeresen megérkeztünk a Balatonberény felé tartó útra, amikor egyszer csak Csaszi furcsán kezdte érezni magát. Egy lágy, kellemes női énekhangot, majd még több nő hangját hallotta a fülében. Jesszusom, mondtam, ezek a híres balatonberényi szirének, oly sok bringás túra vesztét okozták már bódító énekükkel, nem engedhetem, hogy Csaszit is beszippantsák! Ezért előre is mentem tempót tekerni, de nem bizonyult elegendőnek erőfeszítésem… Csaszit elragadták a szirének, akik feltűnően csinos, feltűnően lengén öltözött 16-18 éves lányok álcájában öltöttek testet. Én napszemüvegemnek köszönhetően ellen tudtam állni nekik, mivel ez egy 100%-os szirén-sugárzás elleni védelmet nyújtó darab. Megpróbálkoztam Csaszi megmentésével: kérjenek tőlünk egy kívánságot, amit ha teljesítünk, Csaszi szabad. Hosszasan tanakodtak a szirének, míg végül azt kívánták, hogy az egyik szirénnek a defektes kerekében cseréljünk belsőt és fújjuk fel a gumit. Ragaszkodtak hozzá, hogy Csaszinak kell végrehajtania a műveletet (persze én is végre tudtam volna hajtani…). Oh, mily kegyes volt hozzánk az élet, Csaszinak sikerült a csere, és ismét szabad volt! (Persze 2x kellett cserélni, mert a szirének által először prezentált ócska belső felfújásnál szétszakadt a szelepnél. Hatalmas mázli, hogy a Tekergő nevű műintézmény előtt sikerült defektet kapni, így beszerezhető volt még egy őskorszakból visszamaradt belső és még pumpát is tudtak adni a retro szelephez... - CsZ) Igaz, hogy az addig felgyűlt 30-40 perces fór-unk elúszott, de visszakapta az expedíció Csaszit. A megpróbáltatásnak köszönhetően innentől már csak 21-22 km/h-val tudtuk folytatni utunkat, így a fonyódi megállóban szomorúan konstatáltuk, hogy kudarcot fogunk vallani a 12 órás terv tartásában.
Az utolsó tervezett pihenő, Fonyód, 15:10 körül

Diadalittasan, már a hazaútra készülődve
Emberek, ez gyönyörű volt így olvasva. Már tudom, hogy ott kellett volna lennem :)
VálaszTörlés